A múltkori összejövetelünkkor egy egyszerű kártyavetési gyakorlatként ártatlan (?) kérdést tettünk fel az Égieknek. Vajon kinek jó az, ha felelős emberek kiírtatják az Alföldön az akácfákat? Miért van erre szükség? Az üzenet elmondta, hogy az akác kiszívja a föld erejét, s ez igen veszélyes, amióta a Dunát és a Tiszát leszabályozták. Száradnak az alföldi kutak, az erdők, mert folyamatosan süllyed a talajvíz szintje. A vadállatoknak már nincs természetes itatójuk, úgy kell csövön kivezetni hozzájuk a vizet. Nos, így terelődött a téma Széchenyi Istvánra. Megkérdeztük, hogy munkásságának hány százaléka adott maradandó értéket az utókornak? Ötven százalék.

Ő akkor tiszta szívvel cselekedett a nemzet érdekében. Az utókor nem fogadja el a teljes nagyságát. Sajnos beavatkozásainak többségéről kiderült, hogy hosszú távon kárt okoznak, lásd a Dunának és a Tiszának a szabályozását. A vasút sokkal nagyobb léptékben fejlődött, mint a vízi közlekedés, a gőzhajózás. A hitel, amit annyira szorgalmazott, most a magyarság rémálmává vált. Állítólag kései korában már tisztában volt újításai fonákjával, s ezért lett öngyilkos. Valóban öngyilkos, lett? A pisztoly elhelyezkedése azt mutatta, ha önkezével vetett volna véget az életének, akkor a pisztoly nem eshetett olyan formában a combjára, mint ahogyan megtalálták. Egy másik feltételezés szerint az osztrák titkos rendőrség gyilkolta meg. Hol az igazság? Kérdezzük meg az isteni eredetű Tarot kártyát![1]

Sajnos öngyilkos lett — mutatták a lapok —, ezt sajnos nem tudjuk szépíteni. Ám a házban volt valaki, aki meg akarta kímélni nevét, munkásságát, s a pisztolyt másképpen helyezte el, miután kivette a kezéből. A Tarot kártya mindig igazat mond! Történelmet, honlapot, blog-ot lehet írni. Bármit lehet írni, ezért mi nem hiszünk semmilyen leírásnak, csak az általunk lehozott információknak.

Amikor az elemzésekben idáig eljutottunk, hirtelen nagyon nehéz lett a levegő, besűrűsödött a tér, lélegzetünk akadozott. Nehéz energiák telepedtek ránk. A kártyák azt mutatták, hogy nem sikerült neki az átlépés, a köztes létben maradt. Milyen érdekes, a róla szóló film címe Hídember, s ő a hídon rekedt, lebegve az élet-halál folyója felett. Még mindig nem jutott át a másik oldalra.

Mi nem akartuk megidézni a szellemét, ám egyszer csak ott volt velünk. Ráncos homlokkal,  gondterhelt arccal jelent meg nekünk. Ő nem akart öngyilkos lenni, ő nem akart a halál elé menni, a halál ment el érte, s Ő csak a beleegyezését adta. Köszöntötte a halált, amikor az felkínálta neki a túlvilági létet. Még mindig útközben van.  160 éve elindult egy másik életbe, ám olyan súlyokat vitt magával, mely félig visszahúzta a földi világba. Nem tudott tovább menni. Le kell tennie a terheit, hogy lelke megbékéljen. Egész életében mardosta a kétség, hogy nem tud eleget tenni a magyarságért, s amit tesz, vajon később is az ország fejlődését szolgálja majd?

Talán minket kér fel siratóasszonyoknak? Mi vigyük fel az Égiek Birodalmába? Nem kísérhette át senki, mert saját kéz által távozott a földi létből? Mit is mond a népi keresztény hit? Aki öngyilkos lesz, az a köztes létben megragad, és csak akkor tud tovább menni, ha keres egy másik lelket maga helyett. A régi öregek ezt úgy mondták, hogy a temetők környékén azért nem szabad éjjel kóborolni, mert az itt rekedt lelkek elvisznek maguk helyett egy másikat. Az öngyilkosok nem jutnak be a Mennyek országába, és nem a temetőben maradnak, hanem a temető előtt az utcán bolyonganak egy köztes állapotban. Egy újabb ember halálával váltják meg a Mennyországba vezető utat.

Persze, ez a népi keresztény hit. Korábban, a pogány világban úgy tartották, hogy az ember szabad akaratból jött, szabad akaratból távozott. Ha úgy ítélte meg, hogy elrontotta az életét, az ő döntése volt, hogy tovább próbálkozik-e, vagy egy újabb létet kér. Azokban a korai időkben nem volt bűn az, ha valaki az önkezével oltotta ki az életét.

Akkor azon az estén, Széchenyi István csak egy rövid ideig mutatkozott meg nekünk jelezve, hogy hamarosan találkozunk a következő ünnepen, s kérte, hogy alkossunk majd kört. Ez a mi spiritiszta munkánkban azt jelenti, hogy szeánszot kér, mert kapcsolatot szeretne teremteni a földi világgal.

Most, 2014. március 15-én száz gyertyát gyújtottunk tiszteletére, és kört alkotva hajoltunk a szellemidéző tábla fölé, hogy felvegyük vele a kapcsolatot. Heten gyűltünk össze, hét vezető szibilla, jósnők, papnők, spiritiszták. 

— Hívjuk a Fényt, hívjuk az Erőt, hívjuk a Fényt, hívjuk az Erőt, hívjuk a Fényt, hívjuk az Erőt… Mihály arkangyal védelmezz bennünket! Mihály arkangyal védelmezz bennünket! Mihály arkangyal védelmezz bennünket! — kántáltuk összefogott kézzel. Nagyon melegünk volt, dőlt rólunk a víz, arcunk vörösen lángolt, szinte égett az egész testünk. Tűzben égtünk.

— Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen… Gróf Széchenyi István szelleme jelenj meg! Gróf Széchenyi István szelleme jelenj meg! Gróf Széchenyi István szellem jelenj meg…

Kántálásunkra egyszer csak egy nem létező falióra csendülése jelezte[2], hogy megérkezett gróf Széchenyi István szelleme. Ott volt, köztünk volt, s a forróság már szinte elviselhetetlenné vált.

— Gróf Széchenyi István tisztelettel köszöntünk e körben. Te hívtál össze bennünket, s tudjuk üzenetet kívánsz átadni. Kérlek vezesd a kezünket a szellemidéző tábla betűi felett.[3]

A tábla mutatója azonnal elindult.

— B…L…V…E…J…B…bal…vagy…egység…jobb…v…választások… v, a mérleg középen…a bal és a jobb oldalnak egységet kell alkotniuk. A bal és a jobb oldalnak össze kell fognia, egységre van szükség, nemzeti egységre van szükség. Ha szétválunk bal és jobb oldalra, szétesik az ország. Maradj középen!

— P…É… pénz, pénz…  GY…V…I,J…Á…

— Ezt nem értjük, nem tudjuk áthozni.

Csak forgott, forgott a mutató körbe-körbe megállás nélkül.

— 5…az ötös középen van… se jobbra, se balra… pénz, 5… se jobbra, se balra…null ponton lenni… nincs felhalmozás, de tartozás sincs… pénz, 5… előtte négy, utána négy… legyen meg a négy, hogy négyet kérj… A hitel, a kölcsön alapja, hogy a felével már rendelkezz. Semmire csak semmit lehet kérni. Maradj középen! Akkor kérj egy milliót, ha már van egy milliód. Soha, de soha nem szabad a küszöböt átlépni! S hogy pont az ötezresre kerültem? Nem véletlen. Azt én rendeztem. A hidam, a Lánc-híd az ötödik híd… Öt, az ikrek száma[4]… nem lehet egyoldalú egy szerződés, mind két félnek pontosan ugyanannyi joga van.

 — Zs…K…Q…forog a mutató, pörög a mutató… pörgetni, forgatni, nem szabad bele állni…pörgesd, forgasd a pénzt! Zs…K…Q…M…zsák, zsákom…zsákomban a mákom…

Néhány évvel ezelőtt egy szertartáson spirituális védelmet tettünk fel Magyarországra egy nagyon régi magyar mágikus eljárást alkalmazva. Egy kicsi zsákból körbe szórtuk mák, rizs és só elegyével az országot ábrázoló térképet, miközben ezt a versikét mormoltuk:

— Az vétkezze, az árthassa, ki mind egy szemig szétválassza…

Erre a formulára utalt a „Zs…K…Q…M…zsák, zsákom…zsákomban a mákom…” rigmussal. Tehát védjük le az országot.

— Védd az országot! Se ki, se be! A pénzt, a vagyont, az értéket ne vidd ki, de ne is hozz be idegen fizetségeket! Védd az országot, vedd körbe védelemmel…körbe-körbe. Ami a nemzettel történik, az történik a kisemberrel. Az egyes ember védje meg magát. Ne adjon többet az idegen uzsorásnak, de ne is kérjen. Pénz, 5… ötezer… nem teljes, csak a fele, kisebb, mint az egész, kevesebb, mint az egész… az anyaországot védd, a nagy még sok neked. Előbb a házunk táján söpörjünk, ott erősödjünk meg, s onnan tudsz majd hódító útra indulni. A nemzetnek erős mag kell!

Megértettük Széchenyi István üzenetét. Korábban úgy gondoltuk, hogy szeánszunkat majd szokás szerint titokban tartjuk, de üzenetei egyértelműen a közzétételt kívánják. Eddig csak fogadtuk a betűit, szavait, mondatait, de bármennyire is elfáradtunk[5],  most már bennünk is megfogalmazódott néhány kérdés:

— Tudni szeretnénk, miért rekedtél a köztes létben? Miért nem jutottál tovább? Vagy Te nem akartál tovább menni?

— Saját emberi feszültségem és vélt gyarlóságom tartott itt. Úgy éreztem, hogy nem fejeztem be jól az életem, félbehagytam, s így félúton megrekedtem. Amilyen az élet, olyan az átlépés, és olyan a halál is. Nehezen élő nehezen lépi át a küszöböt… Nem szabad egy államot adósságba vinni! Nem szabad!

Elfáradtunk, Ő is, mi is. Már menne. Már menne a Fénybe. Addig várt az időtlenségben, míg a magyarság megtapasztalja, hogy nem egészen úgy van, ahogyan ő korábban javallta. A javításra várt. Akkor, abban a korban, az életében elfogadták újításait. Ám amikor ráeszmélt korábbi terveinek a hiányosságaira, támogatói, kivitelezői hallani sem akartak ellenérveket. Azért, hogy őt meghallgassuk és megértsük, meg kellett élnünk egy olyan pénzügyi válságot, melyet csak korábbi hozzáállásunk megváltoztatásával tudunk semmissé tenni. Spiritiszta szemszögből nézve, amikor kilépett a földi életéből, azonnal láthatóvá vált számára Magyarország múltja, jelene és jövője. Tudta, mikor kell figyelmeztetését átadni. Most, mert most érvényesebb, mint valaha. Ő volt az, aki a nagymértékű hitelfelvételeket támogatta, s most Ő az, aki óva inti ettől a magyart.

— Tudjuk, már mennél. Készen állsz. Segítünk… Segítünk, megfogjuk a kezedet. Itt vagyunk, fogjuk egymást kezét. Megértettük az üzenetedet és tovább adjuk. Ezeket már nem tudtad leírni, mert túl sokan voltak érdekeltek benne. Mondani, pedig hiába mondtad volna…

Áll a víz tetején a két világ közt, már háttal nekünk. A lába előre lép, de még visszanéz ránk. Most lassan elfordítja a fejét, előre tekint, s ebben a pillanatban angyalok szállnak mellé, s megfogják a kezét. Nem kell Őt átvezetni, mert az angyalok csak az ő parancsára vártak. Nem kell arra mennie, ahol vékony a jég. Lássátok Ti is, amint felvezetik szép fekete ünneplőjében! Most már mindig így marad meg emlékezetünkben. A kísérő angyalok harsonájukat fújva emelik a mennyekbe, most szabadítják fel a lelkét, fel a legősibb birodalomba.

Azt hittem, hogy a siratóasszonyok szerepét kell ma betöltenünk, de nem. Csak át kellett venni egy üzenetet. Megy fel, egyre feljebb, egyre magasabbra, oda, ahova az emberi szemnek már nincs betekintése.

— Túl a vízen nyírfa áll, arra indul egy madár: Vidd el az én lelkemet, élethez szerelmemet, vidd el az én lelkemet, élethez szerelmemet. Túl a vízen fehér nyírfa, lélekmadár fészkel arra: Fészekből, ha majd kiszállok, újra reátok találok, fészekből ha majd kiszállok, újra reátok találok… Még mindig útközben van, de már az angyalok birodalmában. Mindig a jó szándék vezette, és ez a lényeg… Még mindig visszanéz… már nem sok van hátra… fel, fel még feljebb, arany körülötte minden. Fel, fel még feljebb, ruhája már fehérben, s olvad bele egy felhőbe… Egyre kisebb, egyre messzebb van. Egyre kisebb, egyre messzebb… angyalok fújják a harsonát. Megnyílik az ég kapuja, szólnak a harsonák… átment… Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Utóirat: Bár a népi keresztény hit úgy tartja, hogy öngyilkos nem kerülhet a mennyek országába, csak ha maga helyett egy másik lelket visz. Ám ez a valóságban nem így van, mint ahogyan ezt e szellemidézés kapcsán megtapasztaltuk. Nyoma sem volt büntetésnek, bűnhődésnek, purgatóriumnak, csak várakozással találkoztunk.

*   *   *

Gróf Széchenyi Isván üzenete a nemzethez

összefoglaló a szeánszon elhangzottakból

2014. március 15.

— A bal és a jobb oldalnak össze kell fognia, egységre van szükség, nemzeti egységre van szükség. Ha szétválunk bal és jobb oldalra, szétesik az ország. Maradj középen!

— A hitel, a kölcsön alapja, hogy a felével már rendelkezz. Semmire csak semmit lehet kérni. Maradj középen! Akkor kérj egy milliót, ha már van egy milliód. Soha, de soha nem szabad a küszöböt átlépni! S hogy pont az ötezresre kerültem? Nem véletlen, azt én rendeztem. A hidam, a Lánc-híd az ötödik híd… Öt, az ikrek száma… nem lehet egyoldalú egy szerződés, mind két félnek pontosan ugyanannyi joga van. Négy előtte, négy utána…

— Pörgetni, forgatni, nem szabad beleállni… pörgesd, forgasd a pénzt!

— Védd az országot! Se ki, se be! A pénzt, a vagyont, az értéket ne vidd ki, de ne is hozz be idegen fizetségeket! Védd az országot, vedd körbe védelemmel…körbe-körbe. Ami a nemzettel történik, az történik a kisemberrel. Az egyes ember védje meg magát! Ne adjon többet az idegen uzsorásnak, de ne is kérjen. Pénz… 5… ötezer… nem teljes, csak a fele… kisebb, mint az egész, kevesebb, mint az egész[6]… Az anyaországot védd, a nagy még sok neked. Előbb a házunk táján söpörjünk, ott erősödjünk meg, s onnan tudsz majd hódító útra indulni. A nemzetnek erős mag kell!

— Nem szabad egy államot adósságba vinni! Nem szabad!

*   *   *

Az üzenetet fogadta: Éva Ilona, vezető royal sibilla; Ibolya (Rachel) jósnő, szellemhívó és halottkísérő; Edit okkultista; Dariusza mágusnő; Amatara-Erina jósnő; Eszter okkultista tanácsadó; Lídia varázslónő. Budapest, Tündérképző 2014. március 15.

*   *   *

E DOKUMENTUM pdf FORMÁTUMBAN ITT IS ELÉRHETŐ: https://drive.google.com/file/d/0BzyLENcSO7w9ZnV3WjVacGtjeFU/edit?usp=sharing

*   *   *

E SZELLEMIDÉZÉS VIDEÓFELVÉTELE:

(A film 90 perces, de valami oknál fogva megduplázta magát.)

*   *   *

Facebook: http://www.facebook.com/evailona1

Youtube: http://www.youtube.com/user/evailona777

Honlap: www.evailona.hu

Feliratkozás hírlevélre