...Akkor, amikor egy lélek kiszáll a testből, még érzékelhető, talán azt is megmutatja, hogy merre viszi az útja. Utána 41 napig nem illik megszólítani, nehogy megzavarjuk az új testbe való beépülését vagy esetleg egy másik világba való beszoktatását...

 

Kint álltam az erkélyen a lassan gomolygó apró felhőcskékkel tarkított kék eget nézve.

- Ó, ti felhők és kék égbolt adjatok jelet mint ahogyan tettétek azt máskor is! - rimánkodtam az ég felé.

Néhány perc múlva egy kiskutya formája bontakozott ki a felhőpamacsokból...

- Köszönöm a választ! Mondjátok, miért ilyen furi a kiskutya mozdulata? És miért ilyen nagy a feje? Óh, már látom! Ez most született meg vagy most születik! Ez egy újszülött kiskutya, aki még nem tud lábra állni! És ráadásul kettő is van! Ezek fiúk! És ott az anyakutya is! Óh, mily gyönyörű kép! Köszönöm, köszönöm! - hálálkodtam megnyugodva, tudva azt, hogy drága kicsi kutyánk immár új testbe költözött.

Ezek után csendben tettem-vettem a lakásban a délelőtti eseményeken gondolkodva... Suzy ott volt velem, amikor drága Dollikánk az ölemben örökre elaludt. Vártam az utolsó lehelletét, amikor a lelke kiszáll a kicsi testéből... akartam látni, tudni, hova megy. Nem volt utolsó lehellett, utolsó lélekzés... Nem volt már benne a lélek, a lelke! Az utóbbi időben minden bizonnyal már az én energetikám működtette a testét. Talán ezért is cselekedett dolgokat szóról szóra úgy, ahogyan gondoltam... Akkor, amikor egy lélek kiszáll a testből, még érzékelhető, talán azt is megmutatja, hogy merre viszi az útja. Utána 41 napig nem illik megszólítani, nehogy megzavarjuk az új testbe való beépülését vagy esetleg egy másik világba való beszoktatását.

Nagyon fáradt voltam, mert egész éjjel a kiskutyát simogattam, s nem aludtam egy percet sem. Még ott is veszítettem az erőmből, hogy a családom előtt titkoltam a valós helyzetet.

Így visszaemlékezve hirtelen bevillant az elmémbe, hogy Suzy is nagyon fáradt volt. Míg én a kiskutyám elbúcsúztatása végett, ő azért, mert az egyik anyakutyája hajnalban szült. Valamivel éjfél után megszületett az első kiskutya, ám a következő csak öt óra múlva érkezett, akinek nagyobb volt a feje mint az elsőnek, pedig nem így természetes, és az sem természetes, hogy öt óra múlva érkezik a következő.

- Nagyon el volt fáradva a pici kutya az erőlködéstől, de én lelket vertem belé, és életre  pofoztam - emlékeztem vissza Suzy szavaira. Szó szerint ezt mondta: lelket vertem belé. Az én kiskutyámban pedig nem volt már lélek, amikor végleg elaludt... A  fáradtságtól eszünkbe sem jutott, hogy szinte egyidőben történt a távozás és a születés, hogy térben, időben közel egymáshoz, azonos fajtát képviselve pedig minden bizonnyal jelentősége van a két ellentétes történésnek.

Az anyakutyának két fiú kutyája született... ahogyan az imént az égen kirajzolódott. Magam sem értettem, hogy az áldó dalok után miért jött a számra az "A jó lovas katonának be jól megyen dolga..." kezdetű népdal... Dolli most fiú kutya lenne? Ezt nem egészen éreztem igaznak... Azt, hogy Dolli újjászületett, azt igaznak éreztem, ám azt nem éreztem valósnak, hogy kan kutyus testben lenne... A mi kalandos életünkhöz túl egyszerű történet lenne, hogy itt kimegy a lélek, ott meg bemegy egy új testbe. Biztosan van egynéhány csavar az ügyben...

A hajnali szülésről Suzy már az otthonában beszélt... valami oknál fogva éppen akkor együtt volt a családja, pedig a nagyfia máshol él, a lánya és az unokája külföldön lakik, az egész család ott volt... mintha ünnepnap lenne.

Ma szült Suzy anyakutyája... Mi volt 63 nappal ezelőtt a párzás idején? Akkor pont itt volt a mi  kicsi kutyánk, mert külföldön voltunk egy esküvőn. És abban a helységben lakott, ahol Suzy pároztatni szokott... ahol Dollikánk is már  párzott néhányszor Bubi kutyussal. Pedig Dollika egész életében csupán kétszer aludt Suzyéknál... pont akkor, 63 nappal ezelőtt itt volt... És hogy még különösebb legyen a történet, kiderült, hogy 63 nappal ezelőtt Suzy vidékre vitte pároztatni a tüzelő kutyusát, ám a légyott nem jött össze, a kutyusok érdektelenek voltak egymás számára. Így hát Suzy haza vitte a kutyáját, és hagyta, hogy otthon essen szerelembe Superman nevű tényleg szuper kan kutyájával, persze a mi Dollink szeme előtt. 

Érdekes, hogy az utóbbi hetekben valami oknál fogva többször eszembe jutott Bubi kutyus... nem is értettem, hogy miért. Emlékszem, hogy 63 nappal ezelőtt, pontosabban 60 nappal ezelőtt, amikor mentem Dollikáért, sehol sem találtuk a pórázát. Csak néhány héttel később lett meg, s ott volt, ahol lennie kellett, csak valami oknál fogva előbb nem láthattuk. Póráz, zsinór, kötés... a kötődés szimbóluma... már akkor jelzés érkezett... ott lesz szükség a pórázára, mert ő is ott lesz.

Tehát ott volt az egész család... nagymama, szülők, távol élő nagylány, nagyfiú, unoka... s mindez hétköznap délelőtt... Dolli családba akart születni? Vagy az ott már eleve a családja? Végül is Bubi kutyustól jónéhány csemetéje született, így van kötődése oda... Lehet, hogy  nagyobb romantika rejlik a kutyusok közti párzás hátterében... 

Azt sem értettem, hogy miért éreztem késztetést, hogy Dollika használt dolgait majd egy Suzyékhoz közeli ruhakonténerbe vigyem, pedig én még sosem tettem így a használt ruháinkkal... Itt nálunk is van konténer, miért akarom arrafelé vinni? Tudattalan lelkem talán  megérezte, hogy az ő kicsi lelke arrafelé lehet-lehetett újjászületésben.

A kutyás felhők látványa utáni elmélkedéseim közepette eszembe jutott, hogy milyen szeles idő volt reggel. Sűrű fekete felhők borították be az egész eget. Miután Dolli kutya örökre elszenderedett, felnéztem a szürke égboltra, s akkor a szürke felhők félre húzódtak, és hatalmas köralakban láthatóvá vált az égbolt kékje. Abban a pillanatban Dollikánk fiatalkori énje betoppant a körbe, és  beköszönt azzal a jellegzetes hangsúllyal, ahogy sokszor én üdvözöltem őt:

- Hellllóóóóóó! Hellllóóóóóó! Hellllóóóóóó! - igen, háromszor mondta.

Persze reggel még csak hallucinációnak gondoltam, ám most már tudom, hogy nem az volt. És nem elköszönt, hanem beköszönt, belépett a körbe fiatalon, ropogósan mint aki megérkezett hozzám, jelezve, hogy itt van, újra itt van, és teljes a megújhodása. Pontosan úgy jelent meg mint amikor hazaérkezvén elénk szaladt üdvözölni bennünket. 

Az is érdekes motívum volt, hogy néhány héttel ezelőtt rendeltem neki egy nagy méretű rózsaszín hordozó táskát, mert idősecske lévén, már gyakran elfáradt, és ölben kellett vinni. Azonban a futár egy kicsi kék, fiús színű hordozó táskát hozott, ami használhatatlan méretűnek bizonyult... az egy kis kan kölyökkutyának pont megfelelő.

Most így átgondolva a "véletleneket" - melyek persze nincsenek -, szintén különlegesnek tűnik Suzyval való barátságom. Dollika egy éve volt nálunk, amikor Suzy tanítványként megjelent, s amikor már jobban megismertük egymást, kiderült, hogy neki is ugyanolyan fajta kutyusai vannak mint Dollika. Aztán az is kiderült, hogy szegről-végről rokonok vagyunk... Rokonok vagyunk... Dollika pedig ott akar lenni nála, illetve Bubi kutya vérségi kötelékében a saját pórázával. Bubi kutyus... A cigány kártyán keresztül kérdeztem meg Dollitól, hogy miért távozott el, s három lap mutatta a választ: Özvegyasszony, Szívkirály, Szívkirálynő. Özvegyévé vált szerelmetes párjának, és újra kettesben akar vele lenni... s azt csak az eltávozás útján tudja megcselekedni egy új testben. Vagy ismét anya akar lenni a szívkirálya által? ... csak mert az Özvegyasszony az anyát is jelenti... A Szívkirály és a Szívkirálynő az egy pár... párzás. Akkor viszont nem Dollika lelke lehet a nagyfejű fiú kutyusban... Talán Bubi kutya lehet benne... Akkor meg hol van Dolli? Létezik a kutyusok közt szerelem? Suzy azt mondta, hogy igen. Volt egy Liza nevű kutyája, aki sülve-főve állandóan együtt volt a Koko kutyával. Koko egy óvatlan pillanatban kiszaladt a kapun, és elütötte egy autó. Liza depressziós lett, nem játszott, nem ugatott, nem szaladgált többé, csak feküdt szomorúan a párnáján. Erre Suzy megvette Koko apját, Artúrt, akinek Liza ugyanúgy örült mint Kokonak, és a dolog egyéb érdekessége pedig az volt, hogy Artúr mindent pontosan úgy csinált mint Koko. Ugyanaz volt a kedvenc étele, ugyanott szeretett heverészni és persze ugyanúgy imádta Lizát mint Koko. Lehet, hogy Artúr teste befogadta Koko lelkét, a sajátját pedig az égbe küldte? Vagy egy éppen megszülető kutyusba navigálta? Suzynak persze erre is volt története. Dudus, az egyik kedvenc kutyusa eltávozott egy daganatos betegség ürügyén, s a távozást követően az egyik nála lévő fiatal szuka kutyus elkezdett elkezdett ugyanúgy viselkedni, mint Dudus. A családtagok csodálkoztak is, hogy miért mondja Suzy, hogy Dudus meghalt, amikor vidáman éli az életét. Nem akarták elhinni, hogy az nem a Dudus kutya. Ráadásul még egy dudor is nőtt ezen a kutyuson pontosan ugyanott, ahol Dudusnak volt a daganata. Ez már vagy 8 éve történt, és ez a kutyus már 17 éves. Remekül el van a dudorkájával egyetemben.

Azt tudtam, hogy különleges események zajlódtak, csak valahogy elvesztettem a fonalat, ezért ismét a kártyához :

- Hol vagy most kiskutyánk?

A Gyűrű lapja válaszolt, melyen a gyűrű egy síkra van állítva. E szerint itt a földön, itt e körben, ahová jegyessége van... jegyesség, párzás, Bubi kutya köreiben lenni, Bubi kutya családjában lenni... Újabb lapot húztam:

- Suzynál vagy?

Az "igen" választ a Hölgy lapja mutatta, amelyen a hölgy rendkívüli módon hasonlít a nagylányomra, aki közelebb lakik Suzyhoz mint hozzánk.

* * * * *

Ezt a képet most találtam meg... több mint 10 éve készült. Bubi és Dolli... Bubi a nagyobb fejű. Ne kérdezd, miért montázsoltam akkor őket az égbe... Talán a tudatalattim magasabbszintű összekapcsolódást érzékelt kettőjük románcában. Mi van akkor, ha nagyobb lélekmozgás volt? Mi van akkor, ha nem csak lineárisak a lelkek vándorlásai?  Dollika már 4-5 hónapja gyengélkedett, és amikor elaludt nem ment ki belőle lélek, mert az már korábban elhagyta a testét... talán már vagy 4 hónapja napi 22 órát aludt. Suzynál van most egy 4 hónapos szuka kutyus, és amikor megláttam, az villant át az agyamon, hogy "Úristen! Mit keres itt Dollika?! Ja nem, az nem lehet!" Talán mégis lehet... Ez a 4 hónapos kiskutya fajtán belül nagyon más mint a Suzynál lévők... Olyan Dollikás, és na, Dollika azért nem lehetett volna dobogós a kutya szépségersenyen. Miért tartotta meg Suzy ezt a 4 hónapost? Elmondása szerint érzi, hogy nagyon klassz anyakutya lesz.  És mi van akkor, ha az újszülött nagyfejű kutyus Bubika? Bubi volt az égen... A 4 hónapos pedig Dollika... már várta Bubit.

Mit mond a kártya? Jó a gondolatmenetem? 2 "igen" és 1 "nem" az "igent" jelent... Veszteség, Gyermek, Üzenet... amikor már Dolli kába volt a gyengeségtől (Veszteség), amikor ködössé vált a nézése, amikor itt már jócskán veszített az erejéből, akkor már átszületett, újjászületett, megszületett (Gyermek) még a nyáron, júniusban (Üzenet). Igen, akkoriban Dolli kutya már napi 22 órát aludt, már nem nagyon hallgatott a nevére, és mindig csak a hidat nézte, a hidat a víz felett... át akart menni, csak én nem hagytam. A lelke szabadon elment, a testét még itt hagyta nekünk egy kicsit.

Most akkor Dollika kan vagy szuka kutyus testbe ment át? Remény lapja... lány... és a sok-sok víz, magzatvíz... a tenger a horgonnyal azt is jelenti, hogy révbe ért. Ez már egy korábbi terv volt. Ez utóbbi élete és szerelmi élete Bubival szintén egy korábbi tervezet magvalósulása volt.

Most már össze tudtam rakni a történetet. Dolli kutya szerelmes volt Bubiba. Csak vele párzott, és imádott vemhes lenne, utána pedig kiváló anya volt. Bubi már jónéhány éve eltávozott a földi életből. Amikor Dolli kiszimatolta, hogy Bubi hamarosan testet fog ölteni, úgy döntött, hogy majd ő is vele lesz, s megint családot fog vele alapítani. A lelke még a nyáron Suzy éppen megszülető szuka kutyusába ment, ám a teste még itt maradt, kissé furcsán, kábán, álmosan... Gyakorlatilag hálni járt belé a lélek, s minden bizonnyal akkor volt itt élénkebb, amikor a Suzynál lévő babakutya éppen aludt. Talán csak az irántam való szeretetből hagyta még nálunk a testét... vagy az is lehet, hogy az én erőteljes akaratom tartotta itt a testet, és persze Dolli időnként "hált" egyet a régi testben. Ez a három dolog, illetve energia egyszerre nagyon nagy erőket mozgathatott... A lélek már új testben élt, ám korábbi testét még meg-meglátogatta... a mi kedvünkért, hogy mi mondjuk ki azt, hogy menjél Dollika akaratod szerint. 

Aztán 63 nappal ezelőtt egy rövid időre egy helyen volt a lelke, az új és a régi teste. Ez utóbbit mint említettem, az én energetikám, az én akaratom működtethette. És akkor ott tanúja volt egy párzásnak... szívvel-lélekkel ott volt, sőt két szívvel és egy lélekkel tanúskodott Bubi kutya fogantatásánál. Aztán amikor most a kis gombócfejű Bubi kutyus megszületett, újra testet öltött, végleg megszakította régi testével a kapcsolatot, s hatalmas lendülettel vetette bele magát az újabb életébe. Most egy fedél alatt van imádott párjával, hogy aztán együtt cseperedjenek fel, s aztán majd ismét kölykeik szülessenek. A most 4 hónapos kicsi szuka kutyus nincs azonos vérvonalban az újszülött Bubi kutyussal, így minden esély meg van arra, hogy később párosodjanak.

Az embereknél is így van... az eltávozó lelkek többnyire az itthagyott családtagok gyermekeikben születnek újjá.

Az eltávozás-újjászületés csendjében választ kaptam arra a kérdésre is, hogy a kutya és a macska miért van olyan jóban az emberrel? Miért szegődnek az ember mellé, miért szolgálják az embert? Mert a kutyust és a cicát a magasabbrendű létezésünkben teremtettük, már ott is a társaink voltak, s utánunk jönnek a földi játékba, míg a többi állatot kifejezetten a földi játszótérre teremtettük. E fenti csodás kirakós darabjainak az összeállását is a csend alkotta meg...

Már azt is értem, hogy miért mosolyogtam olyan sokat szinte ok nélkül az utóbbi hetekben, pedig már tudtam, hogy Dollikánk végleg el fog menni... és a testét is átviszi. Még szégyelltem is magamat oktalan mosolyaimért. Tudattalan énem már jóelőre tudta, hogy nem csak az eltávozás mutatkozik meg, hanem az  újjászületés is. Sőt, előbb születik újjá, mielőtt földi teste elalszik.

Így történt hát, hogy a másnapra tervezett  búcsúztató születésnapi ünnepséggé vált. A fájdalom elmúlt, s immár öröm költözött a szívünkbe. 

"E csodás napon azt kívánom,

Amerre jársz, nyíljanak virágok.

Még a hó felett is virág nyiladozzon,

Dalos madár zengjen minden rózsabokron.

Minden szép, minden jó mindig legyen bőven,

Szálljon reád áldás most és mindörökre!"

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés