"Ezek a nők megkötözik a férfiak akaratát. Zsarnoki módon uralkodnak azon, akit párjuknak választanak. Céljuk elérésében ravaszabbak a rókánál. Hideg kiszámítással, előrelátással, napról napra kovácsolt tervekkel igyekeznek végképpen magukba bolondítani a férfiakat. Mikor aztán céljukat elérték: a férfi gyakran életével fizeti meg hiszékenységét. A tömlöcöket ezek a nők töltik meg áldozataikkal."

*   *   *   *   *   *

  

 „Ezek a nők megkötözik a férfiak akaratát. Zsarnoki módon uralkodnak azon, akit párjuknak választanak. Céljuk elérésében ravaszabbak a rókánál. Hideg kiszámítással, előrelátással, napról napra kovácsolt tervekkel igyekeznek végképpen magukba bolondítani a férfiakat. Mikor aztán céljukat elérték: a férfi gyakran életével fizeti meg hiszékenységét. A tömlöcöket ezek a nők töltik meg áldozataikkal. A nagy hüvelykujjú nők miatt könnyeznek a kíntól a férfiak a magányos helyeken. Sok bánatot okoznak… Férjeik féltékenységét mindig ébren tartják, mintha csak a szenvedés okozása egyik szerelmi fogásuk volna, amellyel elkerülik férjeik ellustulását, elhanyagolását.”

„Jegyesek, szerelmesek, kérők, alaposan hallgassátok meg a kisujjat, mielőtt elhatároznátok a házasságot. Ha női kéz kisujja oly hosszú, hogy hegyével eléri a gyűrűsujj köröm alatti részét: fussatok. Xantippe kisujja az, amit kedvesed kezén látsz, balga ifjú. Szedd sátorfádat, amíg az asztal lábához nem kötöz e félelmetes kisujj. Vedd az iramodást az égi négy tájak bármelyike felé: amíg nem kergetnek az ágy alá. Bajuszt és szakállt kellene rajzolni az ilyen kisujjú nők kapujára, a férfiak megóvására.”

„Az ő széles körmük (amely köröm a hosszánál is szélesebb) nyomban elárulja haragos, perlekedő, civakodó természetüket. Bármit ígér a szem, mondogat a száj, hiteget a kacérság: a széles köröm - különösen ha némileg bőrrel is be van vonva - nyomban elárulja, hogy veszedelemmel állunk szemközt. Harciasság, félelemtelenség és gonosz akarat mutatkozik, s ezért vegyük lépésünket futóra, ha ily nő bűvkörébe értünk.” /Krúdy Gyula

Vajon hányszor gondolkodtál el azon, hogy csinos férfiakat hogyan láncolnak magukhoz középszerű, esetleg kifejezetten csúnya nők, akik ráadásul zsarnokoskodnak párjuk felett? Miért hagyja magát a férfi? A nő az ujja köré tekeri áldozatát, kínozza, követelődzik, a férfi bevásárol, gyereket nevel, süt-főz, tamponért szalad, miközben dolgozik, anyagilag mindent megteremt, és cserébe nem kap semmit. Mivel nem kap semmit, annál jobban igyekszik, hátha előbb-utóbb kap egy kis kedvességet. Azt gondolja, hogy ő csinált valamit rosszul. Szexet talán már évek óta nem látott, mégis állandó féltékenységgel vádolják újabb ürügyet gyártva az erotika mentességre. Testiség és szerelem helyett állandó ellenőrzést kap, mintegy kompenzálva a törődést. Hát foglalkoznak vele, fontos ő a másiknak, csak éppen ily módon. És a férfi beveszi… Amúgy, általában ezek a nők valóban féltékenyek.

Szegény nőnek állandó elégedetlenség az élete, mert az a szerencsétlen mindent rosszul csinál! A „nagyujjú” nő az esélyt sem adja meg, hogy a férfi a teremtés koronájának érezhesse magát. Általában gyerekes becézéssel, vagy megalázó parancsolgatásokkal illeti a másikat, s  nem hagyja szóhoz jutni. Többnyire hangos beszédű.

És minden kell! Még egy kocsi, új ház, nyaraló, drága utazások… A követelődző feleség azt hiszi, ha kap egy újabb földi értéket, talán attól ő maga is boldogabb lesz. Ám, amikor beteljesül a kívánsága, férjét újabb feladat elé állítja.  Mindezek mellett természetesen csöndesen gyűjtögeti titkos vagyonkáját. Amire ötvenezret kér a férjétől, az csak harmincezerbe került, amire százezret kért, az garantáltan csak hetvenbe került. Igen, gyűjtöget, mert tudja, hogy majd szüksége lesz rá, máshol, mással.

 A nagy erőlködésbe mindenki beleroppan, senki sem boldog. A férfi néhány halálos betegséget is képes átvészelni, és az ötvenes éveiben elhagyja földi testét. Eddig bírta a kínzást. Fiai tovább viszik az apai örökséget és zsarnok nőt vesznek feleségül, hogy majd ők maguk is lassú halállal vesszenek el a boldogtalanságban. Lányai keménykezű harcosokként szorítják majd a gyeplőt kiszemelt áldozatuk nyakán, nap, mint nap megalázva őket. Gyakorlatilag boldogtalan párkapcsolatot örökít utódainak.  Ő így mutat példát.

Amikor a férfi kellőképpen meg van tiporva, akkor az „erős ujjú” nő elhajítja áldozatát és tovább áll. Persze még sokáig úgy tesz, mintha számítana neki volt társa, és utána nyúl. Nem engedi újabb kapcsolat alakítására, hanem állandóan egy kis lehetőséget csillant fel előtte, amit soha nem fog neki odaadni. Továbbra is láncon tartja áldozatát.

Mi van akkor, ha a férfi megembereli magát, az asztalra csap és azt mondja, hogy elég! Akkor a nő előveszi összes hivatkozási alapját, a gyerekeket, a családot, a vagyont, „meg már olyan régóta együtt vagyunk”, ennyi idő után minek változtatni, mit mondanak a barátok, a rokonok, mi lesz a házzal, a nyaralóval? Látszólag megváltozik, de valójában nem változik, csak elaltatja a férfi válóperes kedvét, majd idővel minden ugyanúgy megy tovább, mint korábban. Ezt eljátszák néhányszor, egészen addig, míg a férfi annyira meggyengül, hogy már nincs ereje új életet kezdeni, nincs ereje újabb egzisztenciát kiépíteni. Na, ekkor a nő már kedvére kiélheti zsarnoki lényét, tudja, hogy áldozata feladta.

 

Mi késztetei a nőt a férfi kínzására? A nagy ujja? Vagy azért nagy az ujja, mert születésétől fogva hóhérvért hordoz magában? Most mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

Általában a nő „otthonról hozta”. Már az édesanyja is így viselkedett az édesapjával. Így látta, neki ez a normális, és ezt a hagyományt követi.

Más esetben a tudat alatti bosszú vezérli. Van úgy, hogy az édesapja, méltatlanul viselkedett az édesanyjával. Ütötte, verte, megcsalta, szeretőket tartott, ivott, elherdált minden vagyont... Ő az agresszív férfi iránti gyűlöletéből fakadóan kijelenti, hogy bármit, csak ezt ne! Talál magának egy szelíd társat, aki mellett kipihenheti az apja okozta fáradalmakat, s amikor már mindenki megszerette az új környezetében szépen, lassan elkezdi megdolgozni az embert. Először csak egyszerű feladatokat ad: papás szülés, esti fürdetés, időnként egy kis vacsora főzés, vidd ide, tedd oda, menj érte, csináld meg, hozzál nekem… Egyszer csak a férfi a parancsot teljesítő rabszolga szerepében találja magát. Csendben kell maradnia, ha az asszonynak havi baja van, félre kell húzódnia mindennemű kellemetességtől, mert a párjának éppen fejfájása van, és csak oda mehetnek nyaralni, ami a nőnek megfelel, holott ő dolgozott meg minden egyes fillérért.

Lehet az is, hogy nem az apja miatti sérelmekért áll bosszút választottján, hanem mondjuk megcsalta az első szerelme, vagy férje, és ezek után nagy bánatában olyan kedvest választ, akibe nem szerelmes. Így nem kell attól tartania, hogy ha esetleg a férfi megcsalja őt, megint fájdalmat kelljen átélnie. Ez így egy egészen jó tervezet, és öt, tíz, vagy akár tizenöt évig is tud működni, de pont ő lesz az, aki egy idő után elkezdi óhajtani a szerelmet, melynek a tárgya nem a jelenlegi társa. Ahogy éled benne a vágy, úgy kezdi gyűlölni a mellette élőt, mert az számára nem alkalmas a szerelemre. Gyűlöli, utálja, hogy vele kell élnie, s amikor ráébred, hogy ezt a helyzetet ő maga generálta, annál dühösebb lesz, annál keményebben kínozza a férfit. Mivel benne más férfiak iránti vágy alakul ki, magából kiindulva féltékenységi jelenetekkel keseríti meg az amúgy sem rózsás kapcsolatukat. Férje mellett feküdve minden éjjel más férfiakról álmodik, olyanokról, akibe szerelemes lehetne. Szerelem utáni vágya nevetséges helyzetekbe hajtja. Szerelmes lesz az ügyvédjébe, a nőgyógyászába, a gépkocsi oktatójába, a gyerek testnevelő tanárjába, s persze kudarcot kudarcra halmoz, amitől még idegbajosabb lesz. 

A régi tétel még mindig igaz. A nő két ok miatt szokott ideges lenni, amikor nem kapja meg, vagy amikor megkapja, de nem attól, akitől szeretné.

És a férfi miért hagyja magát? Ha mazohista, akkor jó, mert élvezi a szenvedést. Persze a többségük élvezet nélkül szenved.

Elsősorban azok hagyják magukat kínozni, akik valóban szerelemmel szerették fogva tartójukat. Szép lassan, adagolva kapták a rabságot és egyszerűen az életük részévé vált. Azt gondolnád, hogy egy szép, tüzes szerelemmel kitudnád emelni ebből a helyzetből. Nem tudod. Amikor megkapja a szabadságot és a szerelmet, már nem tud vele mit kezdeni. Szakzsargonnal élve Stockholm szindrómásoknak szoktuk őket nevezni. Amikor kiengeded a húsz éve fogvatartottat a börtönből, az felakasztja magát, mert a nagy szabadságban nem fellélegzik és örül, hanem védtelenül és árván éli meg a mindennapjait.

Vannak férfiak, akik elhagyják zsarnok feleségüket és ellenpólusként egy valóban kedves, szeretetre méltó párt találnak. Akkor az „erős ujjú” volt feleség ellentámadásba lendül és mindent elkövet, hogy szép ígéretekkel visszahódítsa állandó szolgáját. A férfi hihetetlen lelki kríziseket él meg, most szenved csak igazán, és elkezdődik a csiki-csuki, hol visszamegy, hol elmenekül. Most már két ember szenved a zsarnoktól: a férj és az új szerető.

Ha a zsarnoknak sikerül visszahódítania férjét, az esetek többségében idővel újra felszínre tör eredeti énje, és a végén ő dobja ki a férfit. Ezt általában akkor teszik meg, ha már talált magának egy másik férfit, illetve akkor, amikor a férj végérvényesen szakított azzal a nővel, akivel új életet kezdhetett volna. Micsoda kéj egy igazi zsarnok számára! Két legyet ütni egy csapásra! Két embert megalázni!

Előfordul, hogy a férfi frappánsan megoldja a két nő közötti vergődés problémáját, egyszerűen meghal és akkor meg van oldva minden. Csak hiszi szegény, mert következő életében ismét megkapja ezt a feladatot, hátha már megoldja valahogy.

A másodszori próbálkozás alatt az „erős ujjú” feleség még körültekintőbb a pénzügyekben. Mindent úgy rendez, hogyha a férfi újra elhagyná őt, vagy majd amikor ő hagyja el a másikat, akkor a férj egy motorbiciklin kívül semmit ne vihessen magával. A legfőbb hivatkozások a legtöbb esetben: a gyerekek.

Szóval, miért is hagyja magát a férfi? Megszokta. Neki ez a normális, legfeljebb nem él olyan sokáig.  Vagy nem szokta meg és tényleg szenved, de vallásos megfontolásból ő nem lesz elvált ember, mert az szégyen. Lehet, hogy presztízsből nem lép tovább, egyszerűen nem akar az elvált férfiak táborba tartozni. Van úgy, hogy jobban szereti a pénzt, mint a szabadságot és inkább vállalja a rabigát.

A jó és szelíd férj a gyermekek miatt is vállalja az elnyomást. Példát akar mutatni utódainak, mert a család, az család. Azt hiszi, ezzel jót tesz, és beáldozza magát. Pedig ha tudná! A gyermek a kimondott szavak nélkül is érzékeli apja szenvedését, s amint megteheti, elmenekül. Nem tudja felvállalni azt a terhet, hogy miatta élt boldogtalanul az apja. Távoli országban alapít családot úgy alakítva az életét, hogy minél ritkábban kelljen az apja szemébe néznie. Természetesen örökségét tovább adja. Férfiként zsarnok feleséget választ, erőszakossá váló nőként pedig egy csendesen szenvedő „álmazohistát”.

Az is előfordul, hogy a férj tűr, és egyszer csak egy késszúrással véget vet mindennek. Gyilkos lesz, vagy öngyilkos, esetleg mindkettő. Megjegyzem, hogy Boleyn Anna is hasonló sztorinak köszönhette, azt hogy Henriknél elszakadt a cérna. Pedig Henrik imádta, bele is betegedett, tönkrement idegileg, testileg, mentálisan, aztán egyszer csak nem bírta tovább…

„Erős ujjú” feleségek esetében az is lehetséges, hogy a férj csapot-papot otthagy. Úgy kezd új életet, hogy soha többé nem áll szóba zsarnokával és még a gyermekeivel sem. Gyermekei ezért elítélik, de legalább az ő élete mentve van. Amúgy gyermekeitől csak azért tartja távol magát, mert tisztában van saját gyengeségével, és őértük képes lenne akár az élete árán is tovább folytatni korábbi szenvedő életét.

Talán azon férfinak a legtermészetesebb a zsarnoki feleség, akinek keménykezű, esetleg „erős ujjú” volt az édesanyja is. Minden nő az apját keresi a férfiban, de a férfi jobban keresi az anyát a nőben. A fiúgyermeket az anyja  — vagyis a másik nem — az emlőjével táplálta, ezért is oly erős az fiú-anya kapcsolat. Ugyanez a helyzet nem áll fent az apa-lánya (hála Istennek!) kapcsolatokban. Vajon képes lesz megszakítani a láncot, hogy az ő fia ne válasszon zsarnokot maga mellé?

És mi van azokkal a nőkkel, akik látványosan földönfutóvá teszik a kiszemelt áldozatot? Összekerül a nő és a férfi nagy, nagy szerelemmel. Szeretik és imádják egymást, legalábbis kívülről így tűnik. A férfi szép lassan elveszíti az állását, az otthonát, mindenét, és mindezzel párhuzamosan a szexuális életében egyre nagyobb megaláztatásokat él meg. Amikor a tönk szélére kerül, a nő elhagyja másik áldozatot keresve. Spirituális gondolkozással azt is mondhatnánk, hogy nem volt áldás a kapcsolaton. Ám, amikor a tudomásunkra jut a hölgy korábbi, esetleg későbbi párkapcsolatának a története, mely hasonló jegyeket viselt, mint a mostani, akkor ott bizony egyetlen cél vezérli a nőt, minél jobban eltaposni a férfit. Természetesen a nőnek lenne a legnagyobb szüksége terápiára. Ez a kapcsolat látványos és hangos vitákkal volt tarkítva, de van olyan történetem, ahol kellemes beszélgetésekbe, finom vacsorákba lett elrejtve a férfi semmibe vevése.

Amikor összekerültek a férfinak volt háza, autója. A nő kívánságára egy vállalkozásba fogtak, ahol a férfi feladta korábbi munkáját, kereseti lehetőségét. A vállalkozás nem jött be, a férfi elveszítette a házát, kölcsönt kölcsönre halmozott, hiteles kocsiját ellopták. Tíz éve vannak együtt, öt éve nincs szex, és korábban sem volt nagy léptékű. Azt csak én tudom, hogy a nőnek méltatlan a mostani párja, nem alacsonyodik le addig, hogy szexeljen vele. Közel negyven évesként ő a központ, amikor havi fájdalmai vannak, a férfi ugrál körülötte és lesi minden kívánságát. A nő amit meg akar szerezni, azt megszerzi, akár a férj következő fizetésének a terhére is. A férfi a kölcsönök miatt, ha akarna sem tudna munkahelyet váltani, mert hat évre már eladósodott a főnökénél. Üdülni, nyaralni csak a nő járt. A nőnek persze csak heti pár órás állása van, a pénzkereső a férfi. A nő finom vacsorákat készít, hosszasan sétálgat a férfival, ősszel hatalmas befőzéseket rendez, és most ő ad ultimátumot a férfinak. Ha a férfi nem férfiasodik meg, akkor ő elhagyja. Mindezek mellett a nő továbbra sem engedi magához a férfit. Szegény férfi most nagyon igyekszik, elkezdett sportolni, futni, hátha a nő visszafogadja a kegyeibe, és talán majd egyszer az is megeshet… Ebben a történetben szereplő hölgynek nemcsak az ujjai nagyok, hanem az egész keze és a lábai úgy szintén.

Kemények azok a nők is, akik kétkezi munkával nagy házat építtetnek a férjükkel. Mindent megvetetnek velük, és amikor a férfi kifullad, már nem bírja úgy a strapát, a nő tovább áll egy másik férfival. Ezeknek a nőknek nagy az egójuk, nekik jár minden. Ez nem lenne baj, ha észrevenné és időben észbe kapna, hogy a férfi már az életével fizet luxus kívánalmaiért.

Ez utóbbi két esetben nem az a csúnyaság, hogy a nő mindent akar, hanem az, hogy olyantól akarja, aki az életével fizet a luxus életért. Vagy pont ez a cél? A nőnek akkora az egója, hogy a férfinak pusztulnia kell érte? Az első esetben a nő anyja ugyanígy viselkedett a férjével. Egy egyszerű lakatost rávett arra, hogy egy időben két házat vegyen meg hitelre. A férfi még a huszonötödik órában is dolgozik, az anya természetesen soha nem talál megfelelő állást és otthon van. Öt éve külön alszanak, és a szexre már senki sem emlékszik. A férj olyan legyengült állapotba került nagyravágyó felesége mellett, hogy gondolatban sincs ereje tovább lépni, esetleg lelépni.

A második esetben kéjhölgy volt az anya. Kiszedett mindent a férfiból azután tovább állt. A lányát ugyan iskoláztatta, neveltette, tisztességesen férjhez adta, de a férfihoz való hozzáállást tovább örökítette.

*   *   *

 

Praxis 1.

A vezető beosztásban élő férfi több év szexmentes házasság után el lett küldve otthonról, mert hogy nem megy tovább. A férfi fizeti annak a lakásnak a rezsijét, amelyet otthagyott a feleségnek, és fizeti az újat is, ahova magával vitte fiúgyermekét. A leánygyermek az anyjával maradt. A férfi reménykedik abban, hogy egyszer hazahívja a volt feleség. Képtelen új kapcsolatot teremteni, mert mindenkiben a volt feleséget keresi, és ezt az új partnerek érzékelik, majd tovább állnak.

A feleség apja egy magas beosztású, családjához igen nyers modorú férfi volt. Az apa halála után már nem kellett a szelíd férj, a feleség olyan partnerre áhítozott, akiben megtalálhatja az apja természetét.

Terápia: három hónapig magas nyugtató hatású Bach virágterápiás alkati szer napi kétszeri alkalmazása. Majd újabb tesztelés után új keverék összeállítása a múlt feldolgozása és a „stockholm szindróma” megszüntetése végett. A páciens e két szer segítségével egy év múlva  házasságot kötött egy ifjú hölggyel, aki férfiistenként tekintett férjére és még két gyermeket szült neki.

 

Praxis 2.

Szintén vezető beosztásban élő elvált férfi új házasságot kötött, melynek gyümölcse egy fiúgyermek lett. A házasság harmadik évében a feleség elkezdett félrelépegetni, majd gyermekét elhagyva elköltözött. A férj teljesen összeomlott, ám minden pénzügyi kívánalmait teljesítette az időnként megjelenő és hatalmas patáliát csapó feleségnek. A férfi olyan állapotba került, hogy nem volt nő, aki szóba állt volna vele komoly kapcsolat szintjén. Pozíciója, munkája is veszélybe került, arca elszürkült és tíz évet öregedett az utóbbi egy évben. Első ránézésre azt mondanám, hogy „heted íziglenes” átok van rajta, aminek van is alapja, mert a korábbi, első feleséget a második miatt hagyta el, és nagy lelkiismeret furdalásában továbbra is kötelességének érezte, hogy pazar módon tartsa, noha gyermekeik már rég kirepültek és családot alapítottak. Valójában, az első feleség tanult nő révén, no meg az anyagiak miatt, intelligensen jó képet vágott a helyzethez, de férjét, s annak második választottját a poklok mélyére kívánta. Átka célt ért olyan szinten, hogy a férfi új házasságából született gyermek is tovább viheti. Megjegyzem, hogy a gyermek bőre is szürke árnyalatot vett fel. Ez bizony csináltatott átok!

Terápia: két hónapja tartó Bach virágterápiás kezelés után tart ott a páciens, hogy elhagyta az első feleség iránti lelkiismeret furdalását, valamint megértette azt, hogy amíg ilyen alacsonyan van a rezgése, addig nem kell senkinek. Azt is megértette, hogyha nem változtat a kisugárzásán, elveszítheti az állását. Vagyis megértette, hogy nem a világ fogott össze ellene, hanem olyan állapotba került, hogy már nem kell senkinek, senki nem akar vele dolgozni és senki nem akar vele összeköltözni. Mert a tudat alatti „Taigetos” működik, az emberek kivetik maguk közül a „problémásat”. Természetesen  a virágterápia mellett egy klasszikus átkot feloldó eljárást is alkalmaztam nála és egy családállítást is szerveztünk, hogy a gyermeke ne vigye tovább ezt az örökséget. További hat hónap Bach virágterápiás kezelés szükséges ahhoz, hogy teljes értékű emberként egy valóban boldogságot adó kapcsolatot tudjon a magáénak. A férfi megadó magatartást tanúsít felém, mert örül, hogy egy nő törődik vele.

 

Praxis 3.

A férfit huszonnégy év házasság és két gyermek után a nyaralóba száműzte az „erős ujjú” feleség. A kocsit is vihette. A férfi olyan szinten beletette szívét-lelkét a házasságába, hogy a nőnek gyakorlatilag a parancsolgatáson kívül már semmi dolga nem akadt. Annyira „befojtotta” a férfit, hogy annak suttogóvá vált a hangja, és az oxigén hiánytól kékes árnyalatú lett a körme és a szája, vagyis már dolgozott rajta a szívbaj. A férfi nem volt tisztában az egészsége rendkívül rossz állapotával, csak gyengének érezte magát, és mindenáron vissza akart menni a feleségéhez. Ezer és ezer okot keresett magában arra, hogy hol rontotta el, pedig nem ő rontotta el. Minden hibát magában keresett, miközben a zsarnok feleséget istennői státuszra emelte. Megjegyzem, hogy korábban már volt válási próbálkozásuk, de a gyermekek, a vagyon és a „presztizs” miatt mégis együtt maradtak. A feleség a „bealázást” olyan mértékben követte, hogy nyíltan kikezdett saját férje barátaival. E történetben a feleség korábbi kapcsolatában megcsalt asszony volt, és most megelőzésként valamint bosszúvágyból ő csalta a férjet. Ezt a férj nagyon szégyellte, sőt azt is szégyellte, hogy nem volt közöttük testiség. Az asszony vágyálmok kergetése miatt zavarta el a számára már elviselhetetlen társat, akit képtelen volt férfinak tekinteni. Ha a nő nem küldi el a férfit, akkor a férj már nincs az élők sorában. A fogvatartó azzal kegyelmezett meg az áldozatának, hogy szélnek eresztette.

Terápia: azonnali regressziós és Bach virágterápiás kezelés heti konzultációval. Mindezek mellett teljes csakraterápia okkult tűzszertartással fűszerezve. Megjegyzem, hogy a férfinak nem volt betegségtudata és nem is volt hajlandó orvoshoz menni.

Az úriember ma már második feleségével, annak leányával és három kutyával él együtt egy közösen szerzett házban. Első feleségével megszakított minden kapcsolatot, gyermekeit átlagos módon támogatja.

*   *   *

Tanács „erős ujjú” nők férjeinek:

Ha a nőnek évek óta fáj a feje és nincs kedve szexelni, akkor nem az a feladat, hogy továbbra is birkamód várakozzon, még többet pitizzen. Ébresztő!!!

Tanács „erős ujjú” nőknek:

Kezeltesd magad! Annyi jó és sikert hozó terápia van, tessék használni: családállítás, Bach virágterápia, okkultista gyógyító módszerek, karma oldás.

(Igen, volt olyan, hogy nő kérte a segítséget, mert azt vette észre, hogy mellette minden férfi tönkre megy. Volt olyan hölgy is, aki azért jött el, mert szeretni akarta gyermekei apját. Jött olyan hölgy is, akinek öngyilkos lett a férje, s innen indult a terápia, noha a nő okozta a férfi halálát, mert túl sokat kívánt tőle. Őt nagyravágyás ellen kellett kezelni, nem tudta, hogy hol a helye.)

www.evailona.hu

A TELJES CIKK PDF-BEN ITT LETÖLTHETŐ:

https://drive.google.com/file/d/0BzyLENcSO7w9NWtENWFiOTBXczA/edit?usp=sharing

a 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés